RÉZKARCRÓL - Döb-Art Kft.
ELÉRHETŐSÉG
Mobil: +36 (20) 94-10-236
Telefon: +36 (1) 200-00-84

Mi is a rézkarc?

"Mélynyomású sokszorosító eljárás, ill. az így készült grafikai lap. A rézkarcnál savak marják be a kívánt vonalat. A sima rézlemezt hevítik és bőrhenger segítségével vékony aszfaltréteggel vonják be. Erre az aszfaltrétegre tűvel karcol a művész. A tű eltávolítja a fedő aszfaltréteget, ami sötét alapon vörös karcolatot eredményez. Az így karcolt rézlap hátát védőréteggel vonják be, és a lemez savval töltött tálba kerül. A sav megtámadja a rezet ott, ahol a tű végigfutott rajta, vagyis a vonalakon. A vonalak gazdag skáláját úgy éri el a művész, hogy egyes helyeken megállítja az edzést. A rézkarc nagy előnye, hogy a vonal hajlékonyabb, a tű gyorsabban és engedelmesebben követi a grafikus friss impresszióit és nem kíván olyan hosszú és kitartó gyakrolati munkát, mint a rézmetszés."

(Művészeti Lexikon)

Kicsit bővebben...

A sokszorosító grafikai eljárások közös vonása, hogy a papíron először képtervet készítünk, mert a rajz végleges kialakítása a különböző anyagú nyomóformákon, az ún. dúcokon történik.

A legrégibb anyag, amit magasnyomáshoz dúcnak használtak, a kő. Ezt az anyagot ma már teljesen kiszorította a könnyebben megmunkálható fa, linóleum és a különféle fémek. A metszésekhez, vésésekhez acél metszőkéseket és vésőket használunk.

A mélynyomással készült rézkarcok a 16. sz. végétől jelentettek nagy konkurenciát a fametszettel sokszorosított könyvillusztrációknak, ezek ugyanis nagyobb tónusgazdagságot és finomabb megmunkálást tettek lehetővé. Jól felszerelt grafikai műhely nélkül azonban mélynyomással rajzot sokszorosítani nem lehet. Nyomóformaként általában 1-3 mm vastag vörösrézlemezt, ritkábban acélt, vasat, sárgarezet vagy alumíniumot használunk. Kémiai megmunkálással (maratással) készítjük a karcokat.

A művész a rézlemez alapozásába karcolja rajzát, majd savval maratja a lemezbe a vonalakat, a festéket az így létrejött vájatokba dörzsöli. Egyik legnagyobb mestere Rembrandt volt.

A rézkarc estében a művész a melegített sima rézlemezt aszfalt- vagy viaszréteggel vonja be (még a hátlapját is), s amikor kellően kihűlt, acéltuvel ebbe a rétegbe karcolja bele a rajzot. Ezután savval telt tálba helyezi a lemezt. Az aszfalt- vagy viaszréteg megóvja a lemezt a sav hatásától, csak a karcolás helyén keletkeznek kimart árkok. A képet több fokozatban készíti el a művész oly módon, hogy a vastagabb, erőteljesebb vonalakat húzza meg először, s ezeket koncentráltabb savval maratja, majd az egyre vékonyabb vonalakra kerül sor, amelyeket egyre hígabb savval marat ki. Maratás után a védőréteget eltávolítja, a lemezt újból melegíti, majd festékréteggel bevonja. A festék betölti a kimart árkokat. A nyomás nedves papírra történik hengerléssel. A rézkarc előnye, hogy árnyalatokban gazdag kép készítésére ad lehetoséget. Gyakori, de a rézkarc lényegével és természetével összeegyeztethetetlen; hogy nyomás után vízfestékkel színezik a képet. Ezáltal ugyanis éppen a hajszálfinom, bársonyosan könnyu vonalak veszítik el szépségüket.

Az első évszámmal jelzett rézkarc Urs Graf műve, és 1513-ból való. Az eljárás legkiválóbb mesterei a francia Callot, az angol Hogarth és az olasz Piranesi voltak. Máig is utolérhetetlenek Rembrandt művei, aki a legszélső határig kihasználta e technika lehetőségeit, s festészetével egyenrangú magasságba emelte a rézkarcművészetet. A rézkarc tág lehetőségeit bizonyítják Goya híres sorozatai, amelyek kora társadalmi fonákságait gúnyolták ki, és a spanyol francia háború szörnyuségeit tárták a nézők elé. A XIX. századbán a svéd Zorn és az amerikai-angol Whistler gazdagította a műfaj kifejező erejét. Meg kell még említenünk Käthe Kollwitz alkotásait is.

Készítette: PolePosition.hu Döb-Art Kft. Copyright 2009-2015 Minden jog fenntartva.